literature

Draconis Books

Deviation Actions

Lahara's avatar
By
Published:
178 Views

Literature Text

A legtöbb nap ugyanúgy kezdődik. Megszólal a vekker, ősrégi kacat, egy lomtalanításon vettem, ötven pennyért. Jobb, mint a telefon, mert nem merül le és biztosan felkelt. Miután felkelek, és megiszom a szokásos zöld tea-narancslé párost, és elfogyasztom hozzá a megunhatatlan humuszos szendvicset, magamra kapom a kabátom, a kalapom, fogom az ernyőm, és elindulok az üzletbe. A Draconis Books egy eldugott utcában áll, két hatalmas, tizennyolcadik századi villa közé szorítva. Elölről egy templom védi, Szent Pálé, mint ahogy még vagy tíz ebben a városban. Hátulról kanyargós utca, éttermek, kávézók, öltönyboltok hátsó kijáratai. Teljesen elrejtett, nem is találja meg meg, csak, akinek meghívója van. A meghívót pedig csak személyesen lehet kapni tőlem és még négy másik embertől, akik ebben a könyvesboltban dolgozunk. Nincs reklámplakátunk, sem weblapunk, de még a pirinyó utca sincs feltüntetve egyik térképen sem. A Salami Mold Yard tökéletesen elbújik azok szeme elől, akiknek semmi dolguk arrafelé.
Egy nap egy férfi állított be hozzánk. Különös fajta volt, de nem különösebb, mint a legtöbb vevőnk. Ám egy dologban különbözött tőlük, nem volt meghívója, mégis pontosan tudta, miféle könyvesbolt vagyunk.
– Jó reggelt, kisasszony! – így mondta, pedig már tizenegy is elmúlt, és ezt a dolgot sosem fogom tudni megszokni. – Csupáncsak érdeklődnék, hogy megtalálom-e itt Mr. Eustace Campbelltől A varázslók vetélkedőjét?
– Eustace Campbell, azt mondja? Egy pillanat, megnézem hátul. – és kimentem a raktárba. Eustace Campbell egyike volt annak a húsz diáknak, aki tavalyelőtt életét vesztette egy buszos szerencsétlenségben. Még csak nyolc éves volt. Fájdalom. Ha jól tudom, a könyve hivatalosan majd csak 2030-ban fog megjelenni, és természetesen az akkori olvasók nem fogják nem fogják azonosítani azzal a kisfiúval.
Az úr megköszönte a könyvet, fizetett és távozott. Délben ebédszünetre mentem, és az ebédem mellé Charles Dickens vidám és könnyed könyveinek egyikét olvastam. Az emberek azt gondolják, hogy Dickens nem írt vidám dolgokat. Viszont álmodott olyasmit, és mi annak a könyvét áruljuk is. Vannak könyveink, amiket kísértetek írtak és vannak olyanok, amiket még ki sem gondoltak. Csupa új könyveink vannak, régi egy sem. Csupa olyan, amit máshol nem kapni. Különleges bolt vagyunk, az antikvárium tökéletes ellentéte, mert könyveket árulunk a jövőből.
Ezt a rövid reggeli írást több dolog ihlette, az egyik a Cecile Court, ami egy londoni utca, antikváriumokkal. És akkor jött az ötlet, hogy mi van, ha nem a múltból, hanem a jövőből származó könyveket árulnak? A Cecile Court nem mindig látható a térképeken, én meg sok olyan kis utcában jártam már, ami tulajdonképpen el van rejtve az átlagturisták szeme elől. A meghívós rész sokat köszönhet Erin Morgenstern Éjszakai cirkuszának, az utca neve pedig a Knockturn Alley magyar fordításának. Akkor ez most plágium? A mesélő a saját énem egyik kiélezett része. Ha majd elég ügyes leszek, lehet, hogy lefordítom angolra. Igazából jó lenne úgy is írni, hogy többen tudják olvasni.
© 2015 - 2024 Lahara
Comments0
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In