Gondolatrendorseg

Fárasztó munkahét után, vad kopogás és csengetés ébresztett, reggel hétkor, a szabadnapomon. Mit tehettem volna, minthogy kelletlenül felkeltem, magamra rántottam valami öltözéket, mert a hálóruhám az én magánügyem meg az ágyamé, teára sem volt időm, és feltéptem az ajtót, mire két marcona alak nyomult be egészen a nappaliig. Ott álltunk mi hárman a szőnyegen, én a sebtiben összekapott, sehogyan sem összeillő ruhában és a két férfi, akiknek feje búbja a mennyezetet verte, bajusza meg csak úgy csüngött lefelé. Gondolatrendőrség! Egyenbajusz és egyenruha rajtuk, összeillő pár, egymáshoz kiválóan passzolnak, a nappaliba kevésbé. A tekintetük szúrós, akár a vasvilla, a szempillájuk nemkülönben, készek egyenesen keresztüldöfni vele, így hát hellyel nem kínáltam őket, inkább megkérdeztem, kit keresnek.
A kérdésemre monoton zöngéssel elhadarták a választ.
– Ön lakik a Mahism Mews hatvankettőben vagyis ebben a házban?
– Igen, – feleltem – itt lakom nappal és éjjel is, és amikor aludnék, sőt még a szabadnapomon is.
– Ön szokott minden reggel fél hatkor meginni egy csésze feketét, amihez lekváros zsömlét majszol el, kizárólag korpás lisztből készültet?
– Igen én, de a szabadnapomon nem.
– Ön rendelkezik az Útonálló Ella Johanna névvel?
– Igen, az a nevem – válaszoltam, és kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
– Akkor Ön le van tartóztatva, mert feljelentés érkezett, nagyon súlyos dolgokról – zöngte az egyik bajusz.
– Ön le van tartóztatva, a vádak Ön ellen: többrendbeli gondolkodás, elmélkedés, filozofálás, kétkedés és történetmesélés. Ellenvetésnek helye nincs, a büntetés házi őrizet és a gondolkodásból való kigyógyítás – zengte a másik bajusz.
Szólni sem tudtam, nemhogy gondolkodni, ami abban a pillanatban éppen szerencsém volt, mert azok közé tartozom, akik előbb beszélnek, utána gondolkodnak, na de akkor milyen kacskaringósan!
– Ahhoz, hogy Ön kigyógyuljon a gondolkodásból, itt van ez – hadarta a másik bajusz, és kirohant az ajtón, majd berohant, és lecsapott a kanapéra egy televíziót, igen nagy képernyőset, modernt és drágát. – Ez a tévé a nap huszonöt órájában celebműsorokat, szappanoperákat, valóságshowkat és reklámokat közvetít, amíg ezt nézi, elfelejt gondolkodni.
– De hát egy napban csak huszonnégy óra van – szakítottam félbe.
– NE GONDOLKODJON! – dörögte az első bajusz – Mi sem tesszük.
Gondolkodás nélkül pálcát rántottam, sétapálcát, és kisántikáltam az ajtón, ugyanis éppen nagyon fájt a lábam. A két bajusz utánam, mert nem zavarta őket, hogy egy sántikáló nőt kell üldözniük, mégsem találtak meg, szerencsére, mert ők nem gondolkodnak. Ellenben megtalálták Harapkát, a kutyámat, és megtalálták Harapka gondolatait, ami közt egyik sem volt kedvükre való, majd Harapka gondolatai közt azt a részt, ami köztük és a kutyafogsor közötti fizikai találkozást tartalmazza, így hát eltakarodtak, én pedig lemásztam a fáról, pedig tériszonyom van, akárhányszor akárhonnan le kell másznom. A televíziót megtartottam, mert mint kiderült, teljesen átlagos darab, csak a hangolása csúszott el, esti filmnézéshez pedig tökéletes, és, hogy kipróbáljam, egymás után megnéztem öt részt Öveges professzor műsorából.
A gondolatrendőrség soha többet nem zaklatott, ők maguk voltak zaklatottak, mert ugyan nem akartak gondolkodni, mégis mindig Harapkára gondoltak.