Kupola

Időhurokba voltam zárva, egy hatalmas nagy épület, minek a felső szintje teljesen kör alaprajzú, üvegkupolával. Először azt mondogattam elkések, míg rá nem jöttem, hogy elnéztem az időt, nem fogok elkésni, túl hamar fogok beérni. Az ég rózsaszínű, van még egy órám.
- Mi az ott? Az a város...
- Az ott a múlt, amit láttál - felelte egy magas, vékony, szőke, harmincöt éves nő.
- Lehetetlen, én sosem láttam ilyet. - Vidámpark volt vagy talán strand tengerparton? Közvetlen az épület az épület tövében, ami nem is tűnt másnak abban a pillanatban, mint egy világítótoronynak.
- Az ott a múlt - ismételte.
- Kizárt dolog, bebizonyítom, hogy ez itt a jelen. És mi ki tudunk innen jutni.
A tenyerem megindult az üveg felé, át tudok rajta nyúlni,át tudok rajtanyúlni,sugalltam, és lám, az üveg mintha elhúzódott volna attól, hogy megérintsem. Akkor más ötletem támadt, és kinyújtottam előre a bal kezemet. Mindig a balt, mert a jobbat másra használom, de a balban van a bizonyos meghatározhatatlan, ismeretlen eredetű erő- Kinyújtottam, és éreztem, hogy gyűlik benne az energia. A szőke nő rátette kezét a karomra, mint aki nem helyesli, amit tenni készülök.
- Ne a tenyeredbe, az ujjaidat használd, az ujjaid erősebbek!
Ezért az ujjaimat használtam, Az ujjaim végei fehéren izzottak, ahogy a kitörni készülő energia mind odaáramlott. Forró volt, de nem kellemetlen, még éppen elviselhető. Az üvegre céloztam, és elengedtem. Füst szált föl, de az üveg sértetlenül kavargott előttünk. Mintha ellenezné, hogy össze akarjuk törni vagy át akarunk rajta nyúlni. A kezem, a kezem furcsa lett, mintha megnyúltak volna az ujjaim. És bizarrul lötyögött is minden ujjbegyem.
- A kesztyűt le kellett volna venned.
- Hülyeség, nincs is rajtam kesztyű!
Volt rajtam kesztyű, akkor vált láthatóvá. Talán az üvegkupola az oka, ami megzavarja az érzékeinket, egy szürke, bicikliskesztyűhöz hasonló ötujjas, rendesen, egész ujjakkal, az volt a kezemen. Az lötyögött, mert nem bírta jól az energia kitörését. Tehát mégis meg tudom csinálni, nem fogok elkésni. Még egyszer...
...Valahol, a távolból, majd egyre közelebbről megszólalt egy dallam, és szilánkokra tört a kupola, behunytam a szemem. Kinyitottam, kibámultam az ablakon, és átkoztam az ébresztőórát, mivel már tényleg csak egy kicsit hiányzott volna.